Az én képernyőm: Jobb híján a zsűriről

Eme kis esemény utáni párbeszéd pontosan jellemzi az X-Faktor jelen évadját. Senki nem érti, miért az esik ki, aki. Aztán: Alföldi ölni tudna a tanítványaiért. Amúgy meg szereptévesztésben leledzik: úgy viselkedik, mintha ő lenne itt a főnök, oszt is mindenkit, kimutatja a bosszankodását, felsőbbrendűségi érzéseit, fölényeskedik a zsűritársaival. Mivelhogy a politikai indítékból vele szembeni, méltatlan bánásmód miatt ő a média dédelgetett kedvence. Pedig nem kéne ilyennek lennie, mert ítéletei, ha szigorúak is, de igazságosak, amit mond, annak mindig van értelme. Kivéve, ha a saját mentoráltjairól esik szó, mert velük szemben nem tűri mások kritikáit.

Alföldinek nyilván nagyságrendekkel több esze van, mint Tóth Gabinak, aki ezt felismerve, zsűriszomszédjára kiskutyahűséggel felnézve, szinte mindig ugyanazt mondja, amit ő. Csak hát neki úgy 120 szavas szókincse van hozzá. Például Alföldi azt magyarázza az egyik énekesnek, hogy bár néha elcsúszott egy-két hang, de erős a színpadi jelenléte, és mindig közölni tud valamit. Ezt Tóth Gabi, megigazítva mindig kibuggyanni akaró kebleit, azonnal megismétli, ám csak ennyi telik tőle: „Hamis hangok ide, hamis hangok oda, köszönöm, hogy közölsz.” Azért ez így kissé leegyszerűsített mondandó… Tudom én, hogy sikeres énekesi karrierhez nem szükséges az érettségi, és Gabi valóban, megérdemelten sikeres. Remek énekesnő, jól táncol, csinos is. De ezenkívül kizárólag közhelyeket képes mondani, bántóan primitív hanghordozással, hatalmas, széles mozdulatokkal. Vajon mivel érdemelte ki, hogy mások felett ítélkezhessen, immár második alkalommal? A kérdést mindjárt meg is válaszolhatom: attól, hogy alig takaró cuccaiból rendszeresen kivillantja, olykor ki is rakja kétségtelenül csábos idomait. Meg attól, hogy flörtöl a jobb külsejű versenyzőkkel. De nem ám úgy, ahogyan az illemkönyvek tanítják: finoman, nőiesen, hogy a férfi értse, de azért maradjon meg a titokzatosság is… Na nem, ennek a fiatal nőnek, ha bejön egy jobb pasi a színpadra, tátva marad a szája, kaszálni kezd hosszú karjaival, és azt sikkantja: de jól nézel ki! (Csak épp nem teszi hozzá, hogy hú, … meg.) Hát, Feleki Kamill valaha, a Tudni illik, mi illik című műsorában, az őstévében nem egészen így tanította…

Bevallom, Szikora Róberttel elfogult vagyok, szerintem édes pofa. Filozófiája, a csikidam akkora marhaság, hogy azon csak nevetni lehet. De kedves, szeretetre méltó a maga 61 éves kisfiú mivoltában. Ezért még az is megbocsátható neki, hogy szinte kizárólag (kissé elavult) szlengben beszél.

Little G Weevil (Szűcs Gábor) énekes-gitáros a zsűri legelfogulatlanabb és sokunk számára legrokonszenvesebb tagja. Bevallom, mielőtt az RTL Klub felkérte volna Geszti Péter helyére, sohasem hallottam róla. De utánanéztem-hallgattam, s igen imponáló a karrierje. Magyarként Amerikában, a blues hazájában, ráadásul Memphisben lenyűgöző sikereket ért el, például megnyerte a világ legnagyobb bluesversenyét. Mégis szerény és jóindulatú, s mindig tárgyilagos.

Ennyit a zsűriről. Van még Istenes Bence, aki egyre jobban belejön a műsorvezetésbe, bár kicsit sokat foglalkozik önmagával. No, de ez nyilván nem az ő gyarlósága, hanem rendezői-szerkesztői koncepció. Ja és vannak a versenyzők, tényleg. Az, hogy a többedik forduló után még egyiknek sem tudom a nevét, nyilván az én hibám.