Az én képernyőm: Elakadt a lélegzet

Ebben az évben három választás volt, egyik sem hozott meglepetést, ennek megfelelően a hírműsorok sem voltak igazán érdekesek. Most, az év utolsó két hónapjában aztán igencsak megelevenedett a közélet, nem szenvednek témahiányban sem a hírtévék, sem az egyéb csatornák híradói. Rendszeres hírfogyasztó lévén elárulom, hogy én minden este megnézem mind az ATV, mind a HírTv híradóit, és – ott már téma szerint válogatva – a beszélgetős műsorait. Bár mindkét hírtévé elfogult a saját oldala javára, mégis a kettőből össze lehet rakni a magyar valóságot. Mert a köztévéből aztán igazán nem – az ottani hírszerkesztőség hajlamos kiskorúnak tekinteni a nézőt.

A két nagy kereskedelmi csatorna versengése természetesen az idén is meghatározta a szórakoztató műsorok időzítését és ötletelését. Előttem ezt a versenyt az idén a TV2 nyerte, három minőségi szórakoztató műsorral. Kifejezetten jól sikerült a Sztárban sztár, Az ének iskolája és még a NagyDuett sem volt rossz. Az RTL Klubnak szánalmas, dzsungelbéli celebfoglalkoztatójával, a Való Világgal, az Éjjel-nappal Budapesttel, Aurélióval, Baukó Évával és hasonlóakkal sikerült a színvonalat a béka ülepe alatt tartani. Igaz, a TV2 meg az Édes élettel villogott: Gáspár Győzike és Zsolti, Berki Krisztián és Hajdú Péter – e szellemóriások világítottak nekünk a sötétben…

Bár óvtam olvasóimat attól, hogy elcsábuljanak az M3 retro csatorna antikvitásaira, magam is ottfelejtkeztem néha egy-egy régi tévéjáték, színdarab újravetítésén. Bevallom, a régi vetélkedők, a kultikus műsorok, mint amilyen például a Ki mit tud?, a Táncdalfesztiválok inkább ámulattal töltenek el: ezek is mi voltunk? Ezeken tudtunk izgulni? Mi voltunk ezek a tupírozott csajok, barkós férfiak, mi kacagtunk ilyen önfeledten Antal Imrén és Kudlik Julin? Édes istenem, nem harminc, hanem háromszáz év telt el azóta… Világéletemben érdekelt a történelem, legjobban persze a XX. század. Dokumentumműsorok, ilyen tárgyú tévéjátékok, filmek az idén is voltak bőségesen.

Még mindig Kun Miklós mesél a legérdekesebben a szovjet birodalom bűneiről, és általában jól sikerülnek az RTL Klub olyan kultúrtörténeti műsorai, amelyek XXI. század címen valójában a XX. századról szólnak. Korunkról pedig az idén is remek metszeteket adott az On the Spot két tehetséges, fiatal riportere.

Bár sokat ostoroztam a tehetségkutatókat, a legszebb idei tévés élményem éppen egy ilyenhez fűződik. Már korábban is írtam arról: a köztévé legfőbb – egyetlen? – erényének azt tartom, hogy felkarolta a magyar zenét. Ismét nagyon jól sikerült a Felszállott a páva népzenei tehetségkutatója, a Virtuózok meg egyenesen az év sikerének bizonyult! És itt jött az az eset, ami bizony, könnybe lábasztotta a szemem. Egy 26 éves, felvidéki magyar fiú, Miroslav Sykora ének kategóriában indult az ifjúsági komolyzenei versenyben. Egy gyerekkori trauma következtében súlyosan dadog. Vélhetően a nyilvánosság előtti fellépés izgalma tovább nehezítette a helyzetét, alig lehetett érteni a beszédét. S aztán elkezdett énekelni, magabiztosan, gyönyörűen – és dadogás nélkül. Lélegzet elakadt, de most a zsűriben, a közönségben és a nézőben is. Ilyen pillanatokért érdemes tévézni.