Magyar sasszé Bős körül

A történetben egyelőre csak az a biztos, hogy a Szlovák Villamos Művek eladó. Egészen pontosan a részvények kétharmada, amelyet jelenleg az olasz Enel birtokol. A harmadik harmad a szlovák államé, amelynek ezáltal elővásárlási joga van, s amellyel bizonyára szívesen élne is – ha lenne rá pénze. De nincs.

Ezért szabad a vásár. Lehetséges vásárlóként szóba kerültek az oroszok is, ám a mélyülő politikai válság miatt ők már kiestek a körből. Nem úgy a Mol leányvállalata, a szlovák Slovnaft, illetve a magyar állam tulajdonában lévő MVM. A két cég karöltve tett ajánlatot a részvényekre.

Ha a magyarok lesznek a befutók – esetleg több más, például cseh, illetve szlovák céggel együtt –, akkor az az érdekes helyzet áll elő, hogy a Szlovák Villamos Művek által üzemeltetett bősi erőmű, illetve a mohi atomerőmű is magyar kézbe kerül.

Az egyes számú kérdés persze az, hogy Szlovákia hozzájárul-e a vételhez. Mert ha nem akarja, simán el tudja lehetetleníteni a szándékot, mint ahogy tette a magyar állam is, amikor az osztrák ÖMV szemet vetett a Molra. S kérdés az is, hogy ha az oroszok közvetlenül nem is vásárolhatnak, áttételesen nem ők állnak-e mégis a háttérben. Ezért a részvénypakett tulajdonoscseréjének bizonyára Brüsszel szigorú vizsgálatán is át kell esnie.

S ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az erőmű építése – pontosabban az üzemeltetéséhez szükséges Duna-elterelés – miatt Hágában, a nemzetközi bíróságon kerestük az igazunkat, most pedig mi húznánk a hasznot belőle. Ismerjük el, ezt a fordulatot kevesen várták.