Hölgyek története - Helen Mirren ismét nagyot alakít

A film mondandója messze túlmutat a festmény sorsán: a történetben vissza-visszatér az a több évtizeddel ezelőtti üdvrivalgás, amellyel az osztrákok önként és dalolva fogadták Hitler bevonulását. Simon Curtis drámájában a már az USA-ban élő jogos örökös először csak annyit kér az osztrák államtól, ismerje el, bűnrészese volt a II. világháború rémtetteinek. Az osztrák állam nemet mond. Maria Altmann, a festményen szereplő Adele unokahúga Arnold Schönberg zeneszerző még zöldfülű unokáját bízza meg, hogy ügyvédként képviselje ebben a meglehetősen kusza perben. Több mint tíz évvel ezelőtt maguk az osztrákok ajánlották fel, hogy a nácik megrabolta zsidó családok visszaigényelhetik vagyontárgyaikat. A film mentes minden érzelgősségtől és hatásvadász eszköztől, csupán érzékelteti, milyen szörnyűségeken mentek át az üldözöttek. De ez éppen elég. A jelenben pedig nem kisebb kihívással kell megbirkózni, mint a korrupt hivatalnokokkal és a képmutató hatalommal.

Helen Mirren könnyed eleganciával formálja meg a gyakran pikírt idős asszonyt, minden rezdülése, mimikája tökéletes. A háklis hölgy csipkelődése a kezdő ügyvéddel időnként inkább vígjátékba illik, mintsem ilyen drámai történetbe.

Ausztriában 2006-ban szinte nemzeti gyászt okozott a bécsi döntőbíróság határozata, hogy Klimt öt jelentős festményének nem az osztrák állam, hanem Maria Altmann a jogos tulajdonosa. A festőzseni képei a bécsi Belvederéből az USA-ba kerültek, és később összesen 325 millió dollárért keltek el. Az Adele Bloch-Bauer I.-ért Ronald Lauder 135 millió dollárt fizetett, a festmény a tulajdonos New York-i múzeumában tekinthető meg. Maria a pénz zömét jótékony célra adományozta, ügyvédje pedig a 120 millió dolláros díjazásának egy részét a Los Angeles-i Holokausztmúzeum új épületének felépítésére fordította.