Megérint a távolság
Megérint a távolság - Ferenc Józsefnek teljesült az álma: motoros sárkányrepülővel elsőként egyedül – vagyis navigátor segítsége nélkül – körberepülte Magyarországot. A 63 éves férfi két és fél napot töltött a levegőben, 1047 kilométert tett meg. Leszálláskor nagy ünneplésben részesítették.
Kép: Ferenc József sárkányrepülő pilóta miskolci repülőtéren Augusztus 5-6-7 -én körberepülte magyaroroszágot 2015 08 12 Fotó: Kállai Márton
Bár ilyen névvel akár az egykori Monarchiát is körberepülhette volna, a tősgyökeres miskolci Ferenc József nem a császári-királyi névrokonsággal büszkélkedik.
– Vannak mások, akikre büszke lehetek: az apósom, Feledy Gyula, a 2010-ben elhunyt Kossuth-díjas grafikusművész, gondoskodó feleségem, Ágika, két diplomás fiunk, az idősebbtől már lányunokánk van. S hálás vagyok a Borsod Megyei Repülő Klubnak, mert támogatták álmom megvalósulását.
A 63 éves pilóta a miskolci repülőtér hangárjában kezd bele a történetbe:
– Munkáscsaládban születtem Miskolcon, a nővérem után másodikként, négyen vagyunk testvérek. Édesapám tűzoltóból lett borbély, édesanyám a megyei kórházban takarított és otthon folyton varrt. Tőle a gépi varrást, édesapámtól meg a hajnyírást tanultam el, a családnak máig varrok, frizurázok. Általános iskolában a fizikát és a biológiát szerettem. Fizikai kísérletemet, amikor a pincénkben berobbant az általam fejlesztett hidrogéngáz, szerencsére túléltük. Biológiából az emberi agy érdekelt. Bekéredzkedtem a megyei kórház proszektúrájára, végignéztem egy boncolást, s lenyűgözött, amitől mást kilelt volna a hideg. De nem boncmester, hanem villanyszerelő lettem. Dolgoztam sok helyen. Például világosítóként a színházban, ahol viccelgettek a nevemen. A kereskedelmi diri egyszer, mikor meglátott, föltett egy óriási tollas kalapot, és földig hajolva köszöntött: „Üdvözlöm, Felség!” Ágikát 1974-ben ismertem meg. Akkor már évek óta kijártam a repülőtérre, a vitorlázó repülésből 17 évesen vizsgáztam. Aztán ez abbamaradt. Munka mellett leérettségiztem, olyan céghez kerültem, ahol beiskoláztak számítógépes programozónak. Akkor kezdték a könyvtárak számítógépesítését, így könyvtári rendszergazda lettem.
– Miért hagyta abba a repülést és mikor kezdte újra?
– A fülem miatt álltam le vele. Kölyökként kajakozva sokszor kaptam fülgyulladást, a jobb fülemet négyszer műtötték, végül halláskárosult lettem. „Alkalmasságom” kérdésessé vált, és Ágika – akivel 1978-ban házasodtunk össze – sem pártolta a repülést, mert féltett. Az anyósom, Szabina néni viszont igen. Amikor egy angol nyelvű internetes árverésen 150 ezer forintért hirdettek eladásra motoros sárkányrepülőt, felkínálta nekem ezt a pénzt. A vétel nem jött össze, mert a licit felment egymillióra, de az édesanyja gesztusától Ágika is megenyhült a repülés iránt. Végül az orvosok is újra alkalmasnak találtak. Folytatódott a repülésem története, de nem haladtam jól. Ha társaim nem buzdítanak, segítenek, hogy „a kifogástalan leszállás csak gyakorlás kérdése”, feladom. Sokat köszönhetek nekik. Sikerült megszereznem a repülőigazolványt, s tervezgetni kezdtem az ország körberepülését. Egy év alatt összespóroltam az út üzemanyagárát, a klubvezetéstől megkaptam a bizalmat: repülhettem az Apollo Jet Star géppel. Július 4-én, délben szálltam fel Miskolcon és 1047 kilométer megtétele után július 6-án, 18 óra 10 perckor értem földet. A két és fél napos egyedüllét a 750 méteres magasságban csodálatos volt, a negyedóránként kötelező rádiós bejelentkezések között végig a horizontban gyönyörködtem. Eszembe jutott a pszichológus Popper Péter gondolata: az ember a saját erői által építheti magát olyan stabillá, hogy képes legyen elviselni a megismerés bizonytalanságait. És azt is, amit Antoine de Saint-Exupéry írt: „Mi a távolság? Ami igazán megérinti az embert.” Amikor földet értem, kikászálódni se volt időm: zúdult rám a pezsgő, sorra végigölelgettek a társaim, akiknek ezt a múlhatatlan élményt köszönhetem. Azt a napot soha nem felejtem el…
