Mindent mentők

Sokszor éjszaka kapjuk a riasztást, s a legtöbbször néhány percen belül úton vagyunk – mondják a tíz éve alakult csoport tagjai. A katasztrófavédelemhez tartozó tűzoltóságon kívül együttműködnek a mentőkkel és a rendőrséggel, önkéntesen segítenek a bajba jutottakon.

– Minket is hívnak például bozóttüzek idején, vagy ha vihar után az útra dőlt fákat kell eltávolítani. Nemrég az Egerhez közeli Almárban kerestünk egy idős nénit, máskor meg egy túrázó idős bácsi azért kért segítséget a Bükk-fennsík széléről, mert ráesteledett. A közelmúltban a Bükkben rendezett maratoni verseny kulcscsonttörést szenvedett kerékpárosát hoztuk le a hegyről a speciális hordágyunkon. Máskor megesett, hogy vízbe került bűnjel, fegyver után kutattunk – magyarázza Kovács József, az extrém feladatokat is vállaló mentőcsoport elnöke, aki néhány éve a két fiával együtt csatlakozott a tucatnyi tagot és több önkéntest számláló csoporthoz.

Az Agria speciális mentők közt akad több alpinista, barlangász, s mindegyikük rendelkezik alapfokú tűzoltó végzettséggel. Nem kell lasszóval fogniuk az új tagokat, mindig vannak, akik próbaidősnek jelentkeznek.

– Először én is csak képeket láttam az akciókról és kedvet kaptam. Mónosbél környékén estem át a tűzkeresztségen, ott vehettem részt a bozóttűz oltásában – meséli Kókai Zsuzsanna, aki nő létére bátran merészkedett a lángok közelébe.

A csapatot eredetileg olyan fiatalok alakították, akik tűzoltók szerettek volna lenni. E hivatásról álmodott Kökény László is, akit az állása irodához köt, de utána szembenézhet a kihívásokkal. Részt vett a vörösiszap-katasztrófa utáni elhárításban, a felsőzsolcai árvíznél is helytállt társaival, megtapasztalta a nehéz helyzetbe került emberek háláját. Sok szerencsétlenül járt családot menekítettek ki a víz által körülzárt házból.

Megesik persze, hogy kevésbé „drámai” helyzet megoldásához hívják őket. A minap hatalmas beszélő arapapagáj repült el a Szépasszonyvölgyben: egy darus kocsi emelőkosarából kellett lecsalogatni a fa tetejéről.

Gyakori az is, hogy méhek támadásától tartva hívják őket, ilyenkor jól jön, hogy szakavatott méhész is akad a csoportban. A csoport tagjai lendülnek akcióba akkor is, ha nem életmentésről van szó: például egy idős, egyedül élő néni leesett az ágyáról, a speciális mentők segítettek neki. Egy egri mozgássérült férfit hetente többször is felkeresnek, mivel nem tudna lejönni a lift nélküli ház első emeletéről a kerekes székkel.

Akad olyan daganatos kórral élő idős beteg, aki csak akkor jön elő levegőzni, ha ők kihozzák. Hasonló támogatást sok rászoruló kérne a speciális mentőktől, de mindannyian dolgoznak valahol, csak a szabad óráikat szánhatják minderre. Munkálkodnak a bázisukon is: Eger városától használatba kaptak egy rossz állapotú állomásépületet, amit önkéntes munkával igyekeznek felújítani és aztán birtokba venni.

Amikor arról faggatom a csapat tagjait, miért éri meg nekik egy eltévedt túrázó nyomában egész éjjel járni az erdőt, vagy áradáskor a víztől körülzárt házakból embereket kimenteni, néhány pillanatig keresik a választ: – Nehéz lenne megmagyarázni, miért jó másokon segíteni. Ezt át kell élni.