1956 tavasza: mozgósítsák az úttörőket!

 1946.  
Károlyi Mihály 27 év után hazatért! Bár fennkölt, nemes alakját 27 esztendőn keresztül próbálta bemocskolni a Horthy-reakció, már a határon küldöttség várta, Győrben hatalmas ünneplésben volt része, Budapest előtt pedig a polgármester üdvözölte a főváros lakossága nevében. Budapest ünnepi díszbe öltözött: a Parlamenten és a Kossuth hídon vörös zászlókat csattogtatott a szél, a falakon nemzetiszín keretbe foglalt plakátok hirdették: 27 évi száműzetés után újra itthon van az októberi köztársaság elnöke, a magyar történelem egyik legtisztább alakja, a földosztó Károlyi Mihály.
(Inflációs jelentésünk: a Szabad Föld ára egy hát alatt 600 ezer pengőről /vagy egy darab tojásról/ kétmillió pengőre vagy egy darab tojásra emelkedett.)
 

1956.  
Gondosan készítsék elő a termelési bizottságok a cserebogarak összegyűjtését. A cserebogarat a reggeli harmat felszáradása előtt rázzuk le a fákról, és vödrökbe gyűjtve forrázzuk le. Majd szárítsuk a napon, és ezzel etessük a baromfit. A szárított cserebogár meszet és foszforsavat tartalmaz, ami erősíti a fiatal baromfik csontrendszerét. A cserebogár gyűjtésébe kapcsolódjanak be az úttörők is.
 

1966.  
A tihanyi komp fedélzetén gőgös Mercedesek és szerény Trabantok gyülekeznek, mindebből odalent, a gépteremben mit sem venni észre. Dörög a két nehéz motor, a hajógépész, Somogyi Gyula tehát járja, de nem látja a vizet. Lehet szeretni egy ilyen foglalkozást? – kérdem a főgépészt. Nagyon is – válaszolja. – Talán azért, mert örököltem. Az apám is gépész volt, méghozzá nem is motoroson, hanem a Kelén gőzhajón. Az az igazi, gyerekként sokat mentem vele, akkor szerettem bele a mesterségbe.
 

1976.  
A várossá lett nagyközség szemétszállítása is megújult: a lakók kukákat kaptak. Csak éppen nem jutott mindenkinek, akinek volt, büszkén rakta ki este a kapuja elé. Ebből lett a baj. Ugyanis reggelre kezdtek eltünedezni a kitett kukák a bennük lévő szeméttel együtt. Futótűzként terjedt a hír: lopják a kukákat. Ezek után a veszélybe került kukák a kapuk mögött maradtak, az emberek inkább felkelnek hajnalban, hogy maguk vigyék ki a szemetet az érkező kukásautóhoz.
 

1986.  
Lesz lombikbébink? – költemény.
„Ha egy nő fogamzásra / bármiért alkalmatlan, / a baj orvosolható / először egy lombikban. / Az embrió onnan kerül / aztán az anyaméhbe, / persze, szükség van ehhez / igen komoly műtétre. / Született Angliában / így már iker is, négyes, / az anyjuk harmincnyolc, / az apjuk hetvenéves. / Az orvosi (és szülői) / siker előttünk áll, / a magyar lombikbébi / sem késhet már soká.”
 

1996.  
A kórházi ágyak megszüntetésével 300-400 orvos munkanélkülivé válhat. Ez igen nagy pazarlás, hiszen egy különös felkészültséget igénylő szakmáról van szó. Ráadásul az orvostársadalom korábban mindig a kivételezettek közé tartozott, nemcsak jövedelemben, de biztonságérzetben is. Orvost eddig munkanélküliség nem fenyegetett, most ez is bekövetkezhet.
 

2006.  
A Himnusz hangjai után a történelmi zászlók előtt tették le esküjüket az új képviselők az Országgyűlés alakuló ülésén. Az új parlamentben öt frakció működik: a szocialistáké a Fideszé, a kereszténydemokratáké, az SZDSZ-é, és az MDF-é. Minden korábbinál több honatya tagja a parlamentnek, akiknek mintegy tíz százaléka „honanya”. A korfa is átalakult: a 30-40-esek száma 60 százalékkal csökkent, az 50-esek ennyivel többen lettek, a 60-asok harmadával nőttek, a 70-esek száma pedig megduplázódott.