Az élet sója - de sóból is megárt a sok

Az élet stresszes, panaszoljuk, de Selye János (1907–1982), a stresszelmélet atyja az élet sójának tartotta ezt az állapotot. A bölcs mértéktartással élt kutatót többször is jelölték Nobel-díjra.

Ország-világPalágyi Edit2017. 02. 12. vasárnap2017. 02. 12.
Az élet sója - de sóból is megárt a sok

„A katona, aki sebet kapott a harcban, a katonafiáért aggódó anya, a játékos, aki a lóverseny futamára mered, sőt a ló és a zsoké is, mind a stressz állapotában vannak” – írja a világhírű kutatóorvos. Édesapja magyar, édesanyja osztrák volt, ő maga Bécsben született, de Kanadában bontakozott ki a munkássága. Ezredorvos édesapjának ízes magyar szavait és a komáromi gyermekkorát sosem felejtette el, szívesen jött Budapestre, hogy a hazai tudósoknak tartson előadást. Nem volt éppen eminens diák, de már gimnazista korában nyelvtehetségnek számított, hat nyelven olvasott, írt, később is akcentus nélkül beszélt magyarul. Több külföldi egyetemen tanult, mindenhol az adott nyelven publikált.

Magát a nyomást, feszültséget jelentő stressz szót ő vezette be az orvostudományban. Kimutatta, hogy a stresszreakció három szakaszban zajlik: az első a támadásra vagy menekülésre mozgósító riadóállapot, majd az ellenállás, végül a kimerülés következik. Azt tapasztalta, hogy a stressz kezdetben felpörget, de a nem szűnő nyomás végül elpusztította az állatkísérletek szereplőit.

„Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a stressz káros: helyesebb az élet sójának tekinteni” – szól Selye János jó tanácsa. Nem csupán a súlyos betegségek és vészhelyzetek idején éljük át, elég átkelnünk egy forgalmas útkereszteződésen, huzatos szobába lépni, netán megörülni valaminek. Ami megbetegít, az a krónikus, nem múló stressz, melynek forrása lehet akár elhúzódó munkahelyi, családi probléma, anyagi gond, vagy csak a folytonos alkalmazkodásra késztető „pörgős” élet. A tudós szerint bele kell törődnünk, hogy a stressz elhasználódási folyamat, amely állandóan koptatja „a test építményét”.

A szervezet védelmi mechanizmusát tanulmányozva arra jutott, hogy mindenki kap némi adaptációs tőkét a születése pillanatában, ezt kell a világhoz alkalmazkodva okosan felhasználnia élete során. Aki nem bírja a gyűrődést és sérülékenyebb, stresszbetegség áldozata lehet. Ám nem vagyunk egyformák: ami az egyik embert megbetegíti, az a másiknak vérpezsdítő élmény lehet…

Ezek is érdekelhetnek