Ugrándozva, visítozva

Sok más nézőtársammal ellentétben, csak mérsékelten szeretem a tv-vetélkedőket. Mivelhogy a tudásalapú verseny eléggé kiveszőben van, manapság a fifika és a szerencse fontosabb követelmény. Vagy ha mégis kell némi ismeretanyag a kérdések megválaszolásához, akkor viszont olyanokat tesznek fel, amikre nincs ember, aki helyesen megfelelne. No, nem a Goldbach-sejtés teszi próbára a versenyzőt, hanem például az, hogy az X. Y. amerikai együttes hányadik lemezét adta ki 1989-ben? A versenyző ilyenkor a hasára üt, aztán vagy bejön a tippelés, vagy nem. Most is több vetélkedő folyik a különböző tévécsatornákon. A Dunán megy a Honfoglaló, a neten nagyon népszerű játék tévés változata. (Bevallom, kedvelem ezt a formációt, mert az egyetlen, amiben nem mindig kapok ki 9 és 11 éves állandó partnereimtől. Mivel évek óta minden társasjátékban rommá vernek, nagyon kell az önérzetemnek, hogy vannak olyan kérdések, amikre csak én tudom a választ. Bár attól tartok, ez sem sokáig lesz így.) A Duna Tévén most kellemesen, nyugisan csordogál a játék.

A tv2-őn megy a Pénzt vagy éveket! második évada. Mivel csak mérsékelten érdekes, hogy a kiállított statiszták vajon hány évesek, itt a versenyző celebek – jó esetben szórakoztató – viselkedése adja a show-t. Van, aki kifejezetten unalmas, más láthatóan csupán untermannként lett odatéve harsányabb társa mellé. (Itt kell bocsánatot kérnem Gáspár Zsoltitól, aki Győzike bátyja farvizén evezett be a celebvilágba. Szövegei, viselkedése alapján eddig egy kedves, de enyhén debil fickónak tartottam. De most, ebben a műsorban annyi marhaságot hordott össze, hogy az már jó volt. Zsolti vérbeli komikus vénája az improvizációk során napvilágra került, sokszor megnevettetett hajmeresztő dumájával.)

Rendkívül sikeres lett a Piramis, a tv2 új game show-ja. Megtörtént a lehetetlen is, amikor az RTL Klub szent tehenét, a Barátok köztet is megelőzte a nézettségi listán. Bár itt is – amúgy elég könnyű, vagy maximum közepesen nehéz – kvízkérdésekre kell válaszolni, a szerencsének nagyobb a szerepe, mint a tudásnak. Alkalmasint hiába tud minden kérdésre válaszolni a versenyzőpáros, ha a fentről lezúduló golyók nem jó likba gurulnak, mindent elveszíthetnek. A játék másik feszültségét az adja, hogy a verseny végén a Piramis felajánl egy pénzösszeget. Azt pedig az elzárt szobából felelgető, mit sem sejtő játékosoknak kell eldönteniük, vajon ezt a vigaszpénzt válasszák-e, vagy pedig bízzanak a szerencséjükben, hogy a golyók pénzt hoznak számukra. Szinte mindig rosszul döntenek! Egy igazán drámai befejezésre emlékszem. Az anya-lánya páros minden kérdésre jól válaszolt, a golyók is sok pénzt hoztak nekik, 80 millióra felment a nyereményük. Erre persze álmukban sem gondoltak, és a műsor által felajánlott 9 millió forintot választották. Noha ez is sok pénz, azért savanyúra sikerült a mosolyuk…

A műsorvezető Stohl András nagyszerű színész. Itt is eljátszik az érzelmi skála minden fokán. Némely versenyző el is hiszi, hogy azonos hőfokon örül, szenved, olykor könnyekig búslakodik velük. Ezért ölelgetik, csókolgatják, bratyiznak vele. Egy fiatalember egyenesen odáig ment, hogy várakozás közben rákönyökölt Stohl vállára. Ilyenre mondta az anyósom hajdanán: „Egyesek nagyon nem tudnak disztingválni.” S a felfokozott hangulatban kislánykaként ugrándozó 72 éves nő, őrjöngve visítozó középkorú asszony, sirályként vijjogó matróna vajon mit érez, amikor otthonról látja magát a képernyőn?!