Szeptember 5. és 12. között zajlik Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – ennek apropóján érdemes egy kicsit visszatekinteni a 34. világtalálkozóra, amelyet szintén hazánkban rendeztek meg 1938-ban. A külföldi zarándokok idejövetelét az akkori körülmények is megnehezítették, a Trianon utáni Magyarország életében azonban óriási jelentőséggel bírt az esemény.
Negyvenkét évig tartó püspöksége idején szinte mindvégig fogoly volt: a bécsi döntés után Gyulafehérvár, a kommunista hatalom berendezkedése után a börtön, majdegy évtizedig püspöki rezidenciájának rabja, polgárjogainak visszaadása után immár saját gyengeségének lett foglya. 125 esztendővel ezelőtt született Erdély hős püspöke, Márton Áron.
A millennium idején – éppen 125 esztendeje – eleink hatalmas nekibuzdulással Budapesten egy világváros körvonalait rajzolták fel. Intézményeket emeltek, s az ünnepségek, melyekre lázas izgalommal készültek, egész évben kitartottak.
Világháborús és szabadságharcos hősi halottak, a román vérengzés áldozatai a munkaszolgálatosok megmentőjével nyugszanak a monori temetőkben. A történetük megőrzésében nagy szerepet játszanak azok a helyi „napszámosok”, akik egy különös önkéntes munka, a hadisírgondozás megszállottjai.
Rózsa Sándoron nem fogott a golyó, mert burokban született. Mára elmondhatjuk, hogy lám, az idő sem hagyott nyomot rajta, rejtélyes alakja újra és újra fölbukkant az évszázadok során. És múltat teremteni talán sikerülhet. Ásotthalmon valami ilyesmivel próbálkoznak. A nevéről elnevezett rendezvénysorozat évről évre egyre több látogatót vonz, előcsábítja a hagyományőrző betyárokat, Gyula betyár például a majd kétszáz kilométerre lévő Szentendre mellől érkezett.
