Szörnyvadászok Nessie nyomában

Nyár elején önkéntes szörnyvadászokat toborzott a skóciai Loch Ness Központ (mert ilyen is van), hogy a valaha szervezett legnagyobb kutatóexpedíciót indítsák el a titokzatos lény után. Több száz kalandvágyó turista érkezett a tó partjára szerte Európából és Amerikából, akik arra vállalkoztak, hogy két napon át folyamatosan figyelik a vizet, és rögzítik, ha bármilyen szokatlan mozgást tapasztalnak.
– Nincs a világnak olyan szeglete, ahol az emberek ne hallottak volna Nessie-ről, de még mindig az a legnagyobb kérdés: vajon mi is az a Loch Ness-i szörny? – idézi az AFP Paul Nixont, a Loch Ness-i Központ főigazgatóját, az expedíció egyik szervezőjét. Nos, ez az a kérdés, amire egyelőre senki nem tudja a választ, pedig keresik sokan, már évszázadok óta.
A Loch Ness-i szörnyről szóló, legkorábbi írásos feljegyzés Krisztus után 565-ből származik, Szent Kolumba ír szerzetes életrajzából. A fáma szerint a kereszténységet Skóciába vivő misszionárius útja során egy vízben élő vadállatot látott, mely időnként felbukkant és az emberekre támadt. Amikor ismét lecsapni készült, Kolumba elfogta, és Isten nevében megálljt parancsolt neki. A ragadozó akkor eltűnt a tóban, és többé nem tört a helyi lakosok életére.
A tó titokzatos lakójának léte vagy nemléte 90 éve hozta igazán lázba a világot. 1933 áprilisában egy szálloda igazgatónője, Aldie Mackay azt állította, hogy bálnaszerű teremtményt látott a vízben. A helyi Inverness Courier újság beszámolt az esetről, és a „szörny” története hamarosan médiaszenzációvá vált. A londoni lapok tudósítókat küldtek Skóciába, egy cirkusz pedig 20 ezer fontsterling jutalmat ajánlott fel az elfogásáért. A tóból kiemelkedő, hosszú nyakú, dinoszauruszra emlékeztető lényről 1934. április 19-én készült a sokak által ismert fénykép. Utóbb kiderült, hogy hamisítvány, és csupán játékhajóra erősített idomok láthatók a képen, de ez cseppet sem zavarta a későbbi „szemtanúkat”, akik további színes beszámolókkal gazdagították a szörnytörténelmet. 
Az érdeklődés folyamatosan nőtt a lény után, akit időközben Nessie-nek kezdtek emlegetni. Az 1960-as években több brit egyetem szonárexpedíciót indított a tóhoz, de semmi meggyőzőt nem találtak. 1972-ben a Loch Ness-i Nyomozóiroda az addigi legnagyobb kutatásra vállalkozott – eredménytelenül. 1975-ben egy másik expedíció a szonárt és a víz alatti fényképezést kombinálta. Az eredmény egy olyan fotó lett, amely feljavítás után egy vízi állat óriási uszonyára emlékeztetett. 1987-ben az úgynevezett Deepscan művelet során szonárberendezéseket vetettek be a tó teljes szélességében, és azt állították, hogy egy „szokatlan méretű és erejű, azonosítatlan tárgyat” találtak. Majd egy évvel később nemzetközi kutatócsoport térképezte fel a tó élővilágát, DNS-vizsgálatot is végeztek a vízben, hogy megállapítsák, milyen állatok élhetnek benne. Sem plezioszaurusznak, sem más hasonló nagy testű élőlénynek nem találták a nyomát, viszont a jelek angolnák jelenlétére utaltak.

A legutóbbi, nyár végi expedíció kíváncsi kutatói abban reménykedtek, hogy a tudomány fejlődése segítségükre lesz a rejtély megoldásában. A 36 kilométer kiterjedésű, helyenként akár 230 méter mély tó átfésüléséhez a legmodernebb technikát használták. Hőérzékelőkkel ellátott drónokat, infravörös kamerákkal felszerelt hajókat és víz alatti hidrofonokat vetettek be, az önkéntesek pedig a víz szokatlan mozgásait figyelték.
Sokan szurkoltak az akció sikerének, a helyi lakosok azonban korántsem lelkesedtek a szörnyvadászat gondolatáért. Érthető módon nem szeretnék, ha bárki megzavarná Nessie nyugalmát – akár létezik, akár nem –, hiszen számukra ez jelenti a fő bevételi forrást: üzletek és szállodák sokasága használja ki a legenda okozta hírverést. Évente csaknem félmillióan utaznak a környékre Nessie miatt, ami a becslések szerint úgy húszmilliárd forintnyi hasznot jelenthet egy-egy szezonban. Úgy tűnik, hogy a derék skót lokálpatriótáknak egyelőre nincs mitől tartaniuk, hiszen a rejtélyes történet végére most sem került pont. A Loch Ness-i tó titkának leleplezése a jövő szörnyvadászaira vár.