Sznobok és ínyencek - Az Ostorosbor Zrt. vezetőjével, Soltész Gergővel beszélgettünk

BANKIGAZGATÓBÓL lett a magyar borászati ágazat 8-9. legnagyobb cégének vezetője. Bár fiatalon inkább rémisztette az agrárium, most mégis egy ezerhektáros, szántóföldi növénytermesztéssel és borászattal foglalkozó társaságot irányít. Az évi több millió palack bort értékesítő Ostorosbor Zrt. vezetőjével, Soltész Gergővel beszélgettünk.

Zöld FöldO. Horváth György2016. 02. 06. szombat2016. 02. 06.

Kép: Soltész Gergő az Ostoros-Novaj Bor Zrt vezérigazgatója közgazdász borász 2016 01 14 Fotó: Kállai Márton

Sznobok és ínyencek - Az Ostorosbor Zrt. vezetőjével, Soltész Gergővel beszélgettünk
Soltész Gergő az Ostoros-Novaj Bor Zrt vezérigazgatója közgazdász borász 2016 01 14 Fotó: Kállai Márton

Gyerekkorának számos hétvégéjét töltötte munkával a szőlőben, és talán emiatt választotta inkább a közgazdaságtani tanulmányokat. Több banknál is dolgozott, végül tavaly döntött úgy, hogy átveszi édesapjától az egykori szövetkezetből alakult mezőgazdasági cégnek, egyúttal az Egri borvidék legnagyobb borászatának vezetését. A fővárosból Egerbe költözött az egész család, amiben az is közrejátszott, hogy három gyermeke közül a legnagyobbnak már el kellett kezdeni az iskolát, amit itt akartak megélni. Az egri házban végre újra hódolhat kutyatartási szenvedélyének, mudit és komondort tart az udvaron. Az Ostorosbor pedig második generációs családi borászattá vált.

– Folytatjuk azt, amit 20-25 éve elődeink elkezdtek. Jó döntés és nagy munka volt egyben tartani a szövetkezetet, majd az átalakítások után folyamatosan visszaforgatni a megtermelt pénzt. Ma nagyjából 30 magánszemély tulajdonosa van a szőlészet-borászat mellett ezer hektáron szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó cégnek. Ahogy okos döntés volt a szőlőtermesztést kiegészíteni a borkészítéssel és értékesítéssel. Mára mi lettünk az Egri borvidék legnagyobb borászata, évente 5 millió palack bort értékesítünk, és integrátorként a legnagyobb szőlőfelvásárló is az Ostorosbor.

– Sokak szerint a nagyüzemivel szemben inkább a kisebb pincészetek tudnak igazi minőséget adni.

– Ez tévedés. Nem az üzemméret, hanem a jó alapanyag, a szakértelem és a legújabb technológiák befolyásolják a minőséget. Nálunk ezek rendelkezésre állnak. Büszke vagyok arra, hogy három évben egymás után Ostorosbor lett az Egri borvidék legjobb rozéja, Cannes-ban, a rozévilágbajnokságon ezüstérmeket szereztünk, idén megkaptuk a „Magyarország Legjobb Újbora” címet, bikavérünk bronzérmes lett Bordeauxban, gyöngyöző borunk aranyérmes lett itthon. Ennél is fontosabb, hogy prémium kategóriában is egyre keresettebbek a boraink.

– A boltok pultjain igencsak keverednek a minőségek, de ezeket nem feltétlenül tükrözik az árak. Miért nem szelektál jobban a piac?

– Létezik a piacon egyfajta „ársznobéria”, azaz sokan úgy gondolják, hogy csak egy drága bor lehet jó, ezért azokat a borokat veszik – főként ajándékba –, amelyek kisebb borászatok termékei, akik éppen a kis mennyiség miatt is kénytelenek drágán adni, hiszen magasak a költségeik. Mi azt szeretnénk, hogy prémium boraink is megvehetők legyenek akár mindennapi fogyasztásra is. Az, hogy egyegy borfajtánkból, hála az alapanyagbázisnak és a kiváló technológiánknak, több tízezer palack ugyanolyan minőség készülhet, lehetővé teszi, hogy ár-érték arányban a legjobbak legyünk a piacon. Ahogy szintén az üzemméretnek és a nyereséges gazdálkodásnak köszönhető, hogy beruházásainkkal mindig a legjobb technológiával dolgozhatunk. Márpedig a ma divatos, reduktív eljárással készülő, friss, gyümölcsös fehér- és rozéborok készítéséhez ez elengedhetetlen. Ezért mondjuk magunkról, hogy csak méretünkben vagyunk nagyüzem, hozzáállásban, minőségben családi pincészetként működünk.

– A sokat emlegetett olasz borimport, illetve annak elfojtása után ismét megjelenő hazai borhamisítás miként érintette önöket?

– Az általunk felügyelt és integrált 500 hektárnyi szőlőültetvény, amiből 150 hektár saját tulajdon, elegendő minőségi alapanyagot garantál számunkra. Ezért eddig sem és ezután sem fogunk bort importálni. Viszont drukkolunk a hatóságoknak, hogy az előforduló visszaéléseket fékezzék meg, mert árt a piacnak, árt minden magyar borászatnak, így nekünk is.

– Említette az árat és a minőséget. Szerintem találni árához képest gyenge, de „neves” borokat. Ez hogyan lehetséges?

– Nem szeretnék senkit minősíteni, de mivel egyre több a pénzügyi befektető a borászatoknál, előfordul, hogy egy-egy márkanév mögött már rég nem az azt felépítő borász áll. Egy márkanév pedig önmagában nem feltétlenül garancia a minőségre. De sokan mégis név alapján vásárolnak.

– Mit tud tenni ez ellen Egerben?

– Az Egri borvidéken elsőként vezették be a helyi eredetvédelmi szabályozást, és szigorú szakértői bírálat után kerülhetnek csak forgalomba „Egri” névvel a borok.

– Mégis kapni 500 és 8000 forintért egyaránt bikavért, olyan borokat, melyek köszönő viszonyban sincsenek egymással.

– Ennek ellenére állítom, hogy működik a helyi eredetvédelem. Persze mindig lehet többet tenni, hogy még jobb legyen a megítélésünk. Ehhez pénz, borvidéki egység és szándék kell. És sok esetben a maitól eltérő szemlélet.

– Az export segíthetne a magyar borászati ágazatnak?

– A hazai piac telítettnek tekinthető, sokkal többet kellene foglalkozni az exporttal. Ez igaz az egyes cégek és a borvidékek szintjén, de nemzetgazdasági szinten is. A magyar bor ismertsége külföldön egyre szerényebb. A volt szocialista blokk országaiban egyre kevesebben vannak azok, akik még régről ismerték és itták a magyar bort. Intenzívebb marketingre lenne szükség. Egy borászat, de egy borvidék sem képes egyedül ezt a feladatot hatékonyan elvégezni. Ma jellemzően néhány pincészet kis mennyiségben képes jó áron eladni magyar bort külföldön. Az exportpiacok elérésében amúgy sokat segítenek az áruházláncok. Az egyik révén került is szlovák, cseh és lengyel piacra cégünk boraiból. De Kínában is kapható már Ostorosbor. Bízom abban, hogy ezen a téren is előrébb lépünk a közeljövőben, de most a legfontosabb cél, hogy a hazai piacon nevünk és logónk egy megbízható márkát, szerethető borokat jelentsen.

 

ÁLDÁS ÉS ÁTOK
Az utóbbi években többször lehetett kiváló minőségű szőlőt szüretelni hazánkban, mint a korábbi évtizedekben. Ezt sokan annak tudják be, hogy melegszik az éghajlatunk. A szőlő érését illetően azonban hordoz veszélyeket is a megnövekedett meleg napok száma. Például a nyár végi extrém kánikulai napok sokszor „elégetik” a szőlőbogyók savait, így az azokból készült borok nem lesznek olyan zamatosak, kerek ízűek, mint elvárható. A változásokkal nemcsak melegebb idő köszönt ránk, hanem több lehet/több lett a nyári, váratlan óriási esőzéssel járó vihar. Ez növeli az erózió veszélyét, mely a domb- és hegyvidéki szőlőtermesztésnél kimondottan veszélyes. Ez ellen lehet védekezni, ha a gazdák váltanak, s a szőlősorok között meghagyják a növényzetet, például füvesítenek, s azt csak kaszálással tartják karban. A klímaváltozás másik veszélye, hogy új betegségek és kártevők kezdenek terjedni. Példa erre az utóbbi években az amerikai kabóca által terjesztett szőlő aranyszínű sárgulása, mely egy gyógyíthatatlan fitoplazma-betegség.


HOZZA A PÉNZT A TŐKE
Az adózott eredményeket összehasonlítva a legtöbbet szőlőtermesztéssel lehetett keresni az utóbbi időben, hektáronként csaknem 400 ezer forintot – derült ki az FHB Bank termőföld-árindex alakulásával kapcsolatos elemzéséből. A szántóföldi növénytermesztésnél ennek alig negyede volt az eredmény, gyümölcstermesztéssel pedig 300 ezer forint jött be hektáronként. A termőföldből származó jövedelem művelési ágak szerint nagy eltéréseket mutat, ugyanakkor azt is érdemes megnézni, hogy a befektetett tőkét illetően milyen megtérüléseket mutatnak az adatok. Ekkor már kiderül, hogy a szőlőtermesztés hozama csak 7,5 százalékos, míg a szántóföldi növénytermesztésé már 30 százalék! Azaz a szőlőtermesztés ugyan nagy pénzt hoz évente, de a befektetés sokkal lassabban térül meg, mint a kukorica-, búza- vagy repcetermesztés esetén.


A KÖVETKEZŐ TÍZ NAPRA nem ígérnek nagy fagyokat a meteorológusok. Az eddigi tél nem károsította a szőlőveszőket, rügyeket. Erről a hagyományos Vince-napi szőlőmustrán győződhettek meg a szakértők. Ekkor, vagyis január végén kedvez a fagy a szőlőnek, tavasszal azonban már súlyos károkat okozhatnak a mínuszok – olvasható a Magyar Nemzet szombati számában. A lapnak Molnár Gábor mátrai borász elmondta, hogy a mínusz 5–10 fokos hőmérséklet ideálisnak mondható, mivel a kártevők, a kórokozók megfagynak. Vagyis tavasztól kisebb mennyiségben támadhatnak, ami a növényvédelemben akár költségmegtakarítást is jelenthet. A hideg az utóbbi években a melegebb térségekből hazánkba áttelepülő kártevőket is gyéríthette, így talán ezek térnyerése is visszaeshet.

 

Összeállította:
O. Horváth György

Ezek is érdekelhetnek