Ezt írtuk anno...

1947.
A Magyarországon nyaraló mintegy ezer román gyerek kitűnően érzi magát. Július 3-án újabb ezer szegény sorsú gyerek érkezik hozzánk. A nyaralásra küldött gyerekek közül 90 román, a többi székely. A népjóléti minisztérium a szegényebbeket felöltözteti. Eddig már több család jelentkezett elhelyezésükre, mint amennyi a gyerekek száma. Ez is mutatja, hogy a két ország között milyen baráti kapcsolat van elmélyülőben.

1957.
Öngyilkos lett Soós Imre színművész. Soós Imre színművész, a Madách Színház tagja, és felesége, dr. Perjési Hedvig orvosnő öngyilkosságot követtek el. A 27 éves tehetséges színész és a 29 éves orvosnő nem régen keltek egybe. Öngyilkosságuk oka egyelőre ismeretlen.

1967.
Körülnéztünk: milyen gondolatokat ébresztett a vidéki fiatalokban a tévé népszerű műsora, a Halló fiúk, halló lányok. Pados Judit, Hegyfalu: „El tudnék képzelni olyan adást, amelyben a kamerát a falura irányítják. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy a mi örömünk-bánatunk nem tükröződik a műsorban.” Király Lajosné, Sükösd: „A Halló fiúk… foglalkozhatna a falun élő fiatalasszonyok problémáival is, például, hogyha fiatalon férjhez megy valaki, attól még tagja maradhat-e a KISZ-nek.”

1977.
Farmerszerzés drága áron. Három fiatalember gondolta úgy, hogy a könnyű pénzhez jut, ha kirabolják a Szegeden márkás farmereket árusító külföldiek valamelyikét, akik majd biztosan nem mernek a rendőrséghez fordulni. Meg is találták az eladókat, akikkel megegyezek, hogy éjféltájban, a város határában bonyolítják le az üzletet. Amikor a 17 farmer nagy része már átkerült a magyarok kocsijába, az egyik külföldit egyszerűen pofonvágták, a másikat pedig valamilyen kábító szerrel fecskendezték szemközt. Ez után mindent elvittek, amit csak értek: irhabundát, autósmagnót, sőt, még az elsősegélynyújtó ládikát is. Persze, nem feledkeztek meg a farmerekről sem. A három tettes rosszul számított: még aznap éjjel feljelentették őket a meglopott külföldiek. A bíróság két rablót öt, harmadik társukat pedig négy évi fegyházra ítélte.

1987.
Ki ne szeretne könnyebben élni? Sajnos, szinte bizonyos, hogy egyhamar nem sok lehetőség kecsegtet bennünket, sőt, a közeli jövő inkább újabb megszorításokat tartogat. Az áhított jobb élet tehát egy kicsit még odébb van. Vagy mégsem? Mintha ezt ígérné a tévében naponta látható hirdetés: vásároljon hitelre. Utóbbi éveink egyik nagy vívmánya a hitel, élünk is vele, rendesen. A mintegy ötmillió aktívan dolgozó emberből 3,5 millió csak az OTP-nek, jelenleg 225 milliárd forinttal tartozik. Ha ehhez még hozzávesszük a vállalati és egyéb hiteleket, akkor kiderül: egy-egy családnak havonta 3200 forint törlesztést kell fizetnie. És akkor még nem említettem az esetleges magánkölcsönöket, amelyeket többnyire jelentős uzsorakamat terhel. Abban az említett tévé hirdetésben a tücsök nyugodtan hegedül – miközben a hangya szorgalmasan dolgozik –, nem kell neki gyűjtenie, hiszen hitelből is megvásárolhat mindent, amit csak akar. Vannak, akik szót fogadnak a hirdetésnek, s csak hegedülnek; jelenleg 106 ezer adós ellen folyik eljárás. Ők már megtanulhatták, hogy csak „hegedüléssel” nem lehet tartozást kiegyenlíteni.

1997.
Lefizetett boncmesterekről hallani, akiknek nincs más dolguk, mint értesíteni a kegyeleti szolgálat képviselőjét, s máris beindul a gépezet. Rebesgetik, némely kórházban már kialakult a „hullapénz” kategóriája, amit a temetkezési vállalkozó csúsztat beépített embere zsebébe. Felér egy főnyereménnyel, ha valaki beteheti lábát egy kórház patológiai osztályának közelébe; akik semmire sincsenek tekintettel, közvetlenül a kórház oldalban nyitnak koporsóboltot. A temetői csendet időnként hangos botrányok verik fel, olykor szertartások maradnak el, máskor elcserélik a halottat – hosszan sorolhatnánk az elképesztő eseteket. Vajon lesz-e rend valaha is?