Ezt írtuk anno...

1948.
Gerő Ernő közlekedési miniszter néhány napja Szolnokon járt. Elé állítottak egy őszbajszú, szikár parasztot: „Miniszter elvtárs, ez az ember Molnár György, az ország legjobb búzatermelője. Két hold földjéről 42 mázsa búzát aratott!” A hídépítő miniszter a kezét nyújtotta: „Molnár gazda, az ország büszke magára.” Négy hold föld jutott a mérésnél a Molnár családnak, lenn, a Tisza parton. A négy holdból egy a téli hónapokban víz alatt állt, s tavaszra zsíros, szürke iszap maradt utána. Ez az iszap lett a búza ágya. „Ősszel szétteregettem a vízmentes földre, és saját termésű székácsbúzát vetettem beléje. Aztán jött a munka java, mert az iszap ugyan szépen neveli a búzát, de a gyomnövényeket is. Hóbortos embernek hittek az iszapos búzám miatt, de mikor jött az aratás, s a két holdon 42 mázsa búza termett, miközben a szomszédaimnak a vetőmagot is alig adta vissza a föld, kiderült: érdemes volt bajlódni a vetéssel.”

1958.
A múltkor olvastam, hogy Öcsöny községben a libák igen nagy kort érnek el. Nálunk, a bihari Pocsajon is él egy olyan liba, amelyik matuzsálemi korú: ez az én 1926-ban született, vagyis most éppen harminc éves tojóm. Sose felejtem el, hogy 1943-ban hatalmas jégverés volt minálunk. A faluban rengeteg kisliba elpusztult, mi is azt hittük, hogy az öreg liba is elverette fiait a mezőn. Csakhogy rajta még a jégeső sem fogott ki, a kislibáival behúzódott egy szalmakazal alá; épségben találtuk valamennyit. El is határoztuk, hogy addig tartjuk, ameddig él. Tervezzük, hogy a mezőgazdasági kiállításon is bemutatjuk, ne mondja, hogy öreg korára egyszer se mozdult ki a falujából…

1968.
Egy falusi asszony összkomfortos konyhájában így fakadt ki a minap: miért nem csinálnak kicsi boylerbébiket? Vagyis olyan vízmelegítőre gondolt, amit könnyen el lehet helyezni a konyhában, hiszen a falusi ember disznókat etet, elvégzi a házkörüli munkákat, annyi minden elfoglaltsága van, hogy többször kell kezet mosnia, mint a városiaknak. Kívánsága most teljesülni látszik: a pápai Elekthermax gyár megkezdte a boylerbébik gyártását. Ezek a kis villamos készülékek tízliteresek, fél óra alatt 60-80 fokra melegítik a vizet. Megvalósul hát sok falusi asszony álma: a boylerbébi hamarosan kapható lesz a szövetkezeti boltokban.

1978.
A Nagy Magyar Alföldet (The Great Plain Hungary) propagáló színes, angol nyelvű füzet fölhívja a figyelmet az Orosháza melletti Gyopárosfürdőre és Kakasszékre, ahol nagyszerű sportolási, fürdési, csónakázási lehetőségek, szép parkok várják az idegeneket. Nos hát… Orosházán egyetlen szálloda sincs, Kakasszéken pedig húsz éve nem működik strand, minden csupa rom, az ottani reumatológiai intézet évek óta vízhiánnyal küszködik… Saját magunkat, vagy csak a külföldieket csapjuk be?

1988.
Jancsibankó. Az elnevezést egy öreg gazdától hallottam, aki az első világháború után, amikor a házát el akarta adni, kijelentette: jancsibankóért nem adom, száz mázsa búza a ház ára. A jancsibankó tehát az értéktelen, inflációs pénzt jelentette, csak a „Jancsik”, a gyerekésszel bírók fogadták el fizetőeszköznek. Falun a valutát általában a búza, az „élet” jelentette. Nos, a forint vásárlóereje is sokat romlott, márpedig értékálló pénz nélkül nincs gazdasági egyensúly. A kormány most a hitelnyújtás korlátozásával kívánja megakadályozni a forint további romlását. Mert a „jancsibankókkal”, a fedezet nélkül kiáramlott hitelekkel csak a gazdasági élet zsákutcájába juthatunk.

1998.
Megtörtént a bejelentés: a 65. évüket betöltött emberek január elseje után ingyen utazhatnak. Ezt követően kezdődött a prüszkölés: egy volános vezető azt mondta, hogy ez áremelést jelent; félmillió ember kapott jutalmat, de azt kilenc és félmillió utas fogja megérezni. Ezzel az időseket szembefordította a 65 év alattiakkal. Ezek után egy idős úgy szálljon fel a buszra, hogy húzza meg magát, még az is előfordulhat, hogy az a fiatal, aki eddig átadta a helyét, a jövőben nem teszi, mert az idősek miatt lett drágább az ő menetjegye.