Ezt írtuk anno...

1948.
Az új földbérleti rendelettel megszorított nagygazdák, nagybérlők kézzel-lábbal kapálódznak az ellen, hogy a földmunkások kisbérlethez jussanak. Ezért a rendelet megjelenése óta hajmeresztő hírekkel árasztották el az országot. Tiszaföldváron azt híresztelték, hogy a bérletek összeírása után a lovakat, teheneket, birkákat is összeírják és elviszik. Kenderes környékén arról suttogtak, hogy Horthy már felült a lóra, s hamarosan elindul hazafelé. Pest megyében hallottuk a legcifrább sületlenséget: az égen már régóta nem csillagok látszanak esténként, mert azokat elvitték, hanem atombombák. A higgadtak és a józanok feladata, hogy megerősítsék a kételkedőket, a rémhírterjesztőket pedig gyorsan lakat alá jutassák.

1958.
Történeteket gyűjtenek Rózsa Sándorról. A szegedi járásban, Rózsa Sándor egykori búvóhelyeinek környékén pedagógusok gyűjtik a híres betyárról szóló történeteket, mondákat. Legyezik, magnetofon-szalagra veszik az öreg emberek elbeszéléseit, a Rózsa Sándorról szóló dalokat, és filmfelvételeket készítenek az egykori betyártáncokról A tervek szerint az összegyűjtött anyagot könyvben is megjelentetik, sőt, népi játékot írnak a híres betyár életéről.

1968.
Egy kisfiúcska életveszélyesen leforrázta magát, azonnal kórházba kellett vinni. De a mentőre várni kellett. Az apa kétségbeesetten szaladt a tsz elnökéhez, aki azonban mordan válaszolta: nem azért van a téesznek autója, hogy az mindenféle ügyekben rendelkezésre álljon. Hogy idéztük a meghökkentő történetet, annak oka, hogy elítélendő jelenségre figyelt fel a Baranya megyei pártbizottság: panaszos levelek sora foglalkozik a tsz elnökök fogyatékosságaival. Gorombák, nem hallgatják meg a tagok észrevételeit, közömbösek az emberek gondjai iránt, gyakran jogtalan előnyökhöz juttatják családtagjaikat, és ha valaki emlékezteti őket hibáikra, akkor csak legyintenek: mit számít az udvariasság, ha jók a gazdasági eredmények! Ez nyilvánvalóan olyannyira hibás válasz, hogy alaposabb cáfolatra nincs is szükség.

1978.
Úgy általában sört minden faluban lehet kapni. Csakhogy minálunk sörnek a palackozott Kőbányai Világost tekintik. Ha az nem kapható, akkor nálunk nincs sör… Igen ám, de a Kőbányai legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy palackozni kell. Üveg van, gépsor van, csak az nincs, aki mellé álljon, mert csak 10 forint órabért tudunk fizetni. Szerencsére azonban létezik a vendéglősök érdekeltsége. Mert ha van Kőbányai, több a vendég. Tehát a vendéglős akár 60 kilométer távolságból is kocsiba rakja a haverjait, és eljönnek ide, palackozni. Szóval, kicsit komplikált, de szomjan azért nem halunk.

1988.
A haverom sokat van nálunk, apám víg kedélyű ember, anyám kiváló háziasszony, a húgomnak ráadásul tetszik is a barátom. Ám ő csak udvarias vele, semmi több. Van ilyen. A múltkor azonban rettenetes valami történt. Egy névnapi ünnepség után anyám elárulta, hogy viszonya van a barátommal, aki 19 évvel fiatalabb nála. Döbbentem kérdeztem, miért, mire azt felelte, hogy rokkant apám már legalább tíz éve nem férfi, és ő akkor is hozzámegy a barátomhoz, ha a házasság csak egy évig tart. Ha ez megtörténik, apám belehal, de a család is széthullik, hiszen itt mindenki szeret és tisztel minket. Most mit csináljak?

1998.
Nézem a tévét, s látom: ég a hatalmas búzatábla. Emberek gázolajjal locsolják, hogy égjen. A szívem összeszorul, s visszaperegnek a képek, nagyanyámat látom, ahogy görnyedt háttal húzza a nagy gereblyét az aratók után, én mint kisgyerek csokorba szedem az elmaradt kalászokat. Sírtam. Parasztember vagyok, átéltem sok bajt, nehézséget, isten ellen való vétek a búzaégetés. Szabad égetni az Életet a pénz oltárán?