Ezt írtuk anno...

1948
Ha megnézzük a rádióelőfizetőket foglalkozási ágak szerint, meglepő adatokat találunk. Míg az ipari munkások 21 százalékát adják az előfizetőknek, addig a parasztság, az ország legnagyobb dolgozó rétege, csak 7 százalékát! Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy drágák a rádiókészülékek. Mit kell tehát tenni? Legelőször is meg kell indítani az olcsó, részletfizetéses néprádió gyártását. Nincs szüksége a magyar gazdának világvevő gépre, hanem csak olyanra, amilyennel a hazai adásokat hallgathatja. Akiknek még ez is drága, azoknak lehetővé kell tenni a falu nyilvános helyiségeiben (kultúrház, népház, községháza) a rádió csoportos hallgatását vagy egy vezeték és egy hangszóró segítségével minden házba el lehet juttatni egyetlen rádió segítségével az adást.

1958
Bostonban, egy ünnepség végén, a zenekar egymás után több rock and roll számot kezdett játszani, és az ötezer főnyi közönség meggyőződhetett arról, hogyan hat ez a zene az ifjúságra. A tánc őrületében egy fiatalember kést döfött egy arra haladó tengerész mellébe, két lány pedig elszedte az áldozat pénztárcáját. Egy gyermekes anyát megtámadott két táncőrült nő, elszedték kosarát és pénzét.

1968
Éjfél, Bosnyák tér. Özönlenek az áruval megrakott teherautók. Egy kisember folyton kiabál, szaladgál; olyan az egész, mint egy óriási színpad, ahol mindenki egyénisége szerint alakítja a szerepét. Az eladók vidékiek, az áru mind a háztáji gazdaságokból származik. A kiskereskedők nagyhangúak, leereszkedő a modoruk, ásítoznak, savanyú az ábrázatuk. Nekik csak „jóember” és „jóasszony” a vidéki, akiknek viszont „uram” a kereskedő. A soltvadkerti Klam Sámuel szól a fiának, legyen éber a mérésnél, mert az „uram” mindig huncut. Itt nincs parolázás, csak alku, pénz, rakodás, aztán meg rohanás: a vacogó a Keletibe, melegedni, a kereskedő meg a standjára, viszonteladni. Hogy hideg volt? Bánja az ördög. Hajnalra csak elmúlt az éjszaka.

1978
A házi vízellátó készülékemhez egy filléres értékű gumitömítésre volt szükségem. Sem a szakboltok, sem a kirendeltség nem tart ilyet, végül a gyártótól, 140 kilométerről sikerült beszereznem. Mi több, ingyen adták, de a keresgélés, az utánjárás több napomba került. Amikor megkérdeztem, miért nem küldenek ilyen apróságot is a boltokba, a válasz ez volt: egy biciklibelsőből is ki lehetett volna vágni, tartalékot meg hiába adnánk, úgyis elhányja a kedves vevő. Vagyis ügyetlenek és hanyagok vagyunk – szűröm le a következtetést, nem is érdemlünk mást.

1988
A vasas iparágban lezajló szerkezetváltás jelentős létszámleépítéssel fenyeget. Diósgyőrben talán nem, hiszen a gépgyár előzetes megállapodást kötött a romániai Dacia gyárral évi ezer darab személygépkocsi összeszerelésére. Nem mellékes: az összeszerelés a Dacia értékének a 15 százaléka, vagyis ezer szettel számolva, 150 gépkocsi már magával a szereléssel ki van fizetve. A diósgyőriek nem titkolt célja, hogy egyre több magyar alvállalkozót is bevonjanak az alkatrészgyártásba, hiszen három év múlva akár 50 ezer Dacia kerülhet ki a borsodi szerelők keze alól.

1998
A tévé jóvoltából egy ország borzadt el a miskolci híres Deszkatemplom üszkös romjainak láttán, porig égett a tetemvári református gyülekezet műemlék temploma. A napokban véget ért a bírósági tárgyalás, amelynek eredményeként M. István, a tettes kényszergyógykezelését rendelték el. A hit és a vallás iránt érdeklődő fiatalemberben az a meggyőződés alakult ki, hogy az emberek a Bibliához méltatlanul élnek, ártó démonok hatása alá kerültek, s erre figyelmeztetni kell őket. A figyelmeztetés a Deszkatemplom felgyújtásával valósult meg. Miközben már épül a Deszkatemplom, a fiatalember zárt osztályon hadakozik tovább démonaival…