Bizton számíthat a csapatára - Gyors döntések embere

Szabó doktor munkája egészen egyedülálló a háziorvosi szakma körében: ötvözi a betegellátás, a tudományos munka és az oktatás hármasát – többek között ezekkel a szavakkal ajánlották a díjra Heves város egyik felnőttkörzetének háziorvosát.

Szabó János hat éve a szülőfalujában, az elöregedő, munkanélküliséggel küzdő Átányban is ellátja a betegeket, mivel tartósan helyettesít ott. Két körzetében 3800 ember egészségéért felel. Közben a tudományos munkára és a leendő háziorvosok oktatására is jut ideje, aktívan részt vesz a szakmai közéletben. Nem csoda, hogy legelőször azt kérdeztem tőle: szokott-e egyáltalán aludni?

– Szoktam, ha nem is túl sokat. Egyre kevesebben vagyunk mi, háziorvosok. Akik szolgálunk, lassan ballagunk a nyugdíj felé. Magam az 51 évemmel még a fiatalabbak közé tartozom – válaszolja.

– Ma a családorvosokból is joggal dől a panasz. Hogy lehet, hogy az orvoshiánnyal küzdő, nehéz terepen gyógyítva is szerencsés embernek érzi magát?

– Bár a díjat én vettem át, valójában nem csak az én érdemem, hanem a csapaté is, amelyik mögöttem áll, akikre bizton számíthatok. Jól képzett, elhivatott asszisztens, nővér, illetve Átányban a falu iránt elkötelezett védőnő és diplomás ápoló segíti a munkámat. Két másik orvossal együtt alkalmazunk egy praxismenedzsert, aki leveszi a vállunkról a gazdálkodás és az időrabló adminisztráció terhét. Más kérdés, hogy e segítőket meg kell fizetni, ha nem is fényesen, de viszonylag rendesen. A háziorvoshiányt azzal mérsékelhetjük, ha egyre több segítőt – így főiskolát, egyetemet végzett nővéreket – vonunk be a praxisokba.

Hevesen és a térségében hat körzetben most modellkísérlet folyik, melynek lényege, hogy praxisközösségeket alakítanak. A praxisok megtartják önállóságukat, de összefognak. Az orvosok munkáját gyógytornász, dietetikus, egészségpszichológus támogatja. A rendelési időn kívül külön team intézi a szűréseket, felmérik az emberek életmódját, lelki és fizikai állapotát, így könnyebb megelőzni, illetve helyben orvosolni a betegségeket. A hevesi térségben roma segéd-egészségőrök is dolgoznak, segítenek a toborzásban is, hogy mind többen jöjjenek el a szűrésekre. A romák egészségi állapota az átlagnál is rosszabb, ezért különösen fontos, hogy részt vegyenek a vizsgálatokon.

A praxisközösségek modellje életképes lehet – véli a hevesi háziorvos, ám a különböző régiók igényei szerint más-más módon kell kialakítani. Egészen másra van szükség a nagyvárosban, mint az aprófalvas dunántúli térségben vagy netán Heves környékén. Az orvosok elvándorlása azonban évről évre rontja a helyzetet, az utánpótlás fogyatkozik.

– Mi a feleségemmel pályakezdő orvosként kaptunk álláslehetőséget Hevesen, s máig itt maradtunk. Ma a fiatalok azonban egészen más szemlélettel nézik e szakmát: például könnyebben váltanak, s nem szívesen vállalják a háziorvosi praxissal járó felelősséget. Az új generációnak más a gondolkodása, kötődése, ehhez igazodni kell. A tanítványaimtól is tudom, sok fiatal maradna itthon, de ehhez úgy kellene igazítani a feltételeket, hogy megtarthassuk őket. Aki szereti az önállóságot, a változatosságot, képes gyors döntéseket hozni, annak a háziorvosi hivatás a legjobb választás.