Számos dicső győzelem kiolvasható a magyar történelem lapjairól, ám az 1456. július 4. és 22. között zajló nándorfehérvári diadal talán a legismertebbek közé tartozik. Okkal, amúgy még annak ellenére is, hogy nekünk, magyaroknak ebben a csatában talán nem is a török felett aratott győzelem üzenete a legfontosabb.
A század elejének hű krónikása volt Hunyady Sándor, aki a kávéházak, kastélyok és cselédputrik világáról írt maradandót. Elbeszélései világirodalmi gyöngyszemek, trianoni témát feldolgozó drámájából pedig hollywoodi film készült, amelyet 1923-ban a The New York Times is méltatott.
Az ötvenegy napos ostrom hetvenöt esztendővel ezelőtt– 1944. december 25. és 1945. február 13. között – romba döntötte hazánk gyönyörű fővárosát. A pusztítások miatt Budapestet a világháború második Sztálingrádjának nevezik. Évfordulós megemlékezésünkben felidézzük a gettó megmenekülését és a védősereg kitörésének kudarcát is.
Élt a faluban egy asztalos. Napszítta, szikár ember. Arcának bőréből olvasni lehetett az időt. Ha kérdezték, így van-e, az felelte, persze. Minden ránc hónapnyi bánat, a köztük lévő terület meg azokat a napokat mutatja, amikor azt hazudta magának, hogy boldog.
Hetvenöt évvel ezelőtt, január 27-én szabadította fel a szovjet hadsereg Auschwitzot – ez a nap lett a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Számukat öt- és hatmillió közé teszik, közülük hozzávetőleg minden tizedik magyarországi zsidó volt. A haláltáborok embertelenségébe enged bepillantást egy holland zsidó orvos minap magyarul is megjelenő naplója.
