„Ha Isten mindenkit a saját képmására teremtett, akkor ez rám is igaz” – ez a mottója Illés Fanninak, aki nyáron 100 méteres mellúszásban a tokiói paralimpia SB4 kategóriájában aranyérmet szerzett. Tiszteletre méltó józanság és vagányság jellemzi a 30 éves bajnoknőt, aki üdítő szókimondással képviseli a fogyatékossággal élő emberek ügyét, és igyekszik sokkal nyitottabbá tenni a többségi társadalmat.
Bizony, a család egyszerre jelenti a gyermekvárás és születés csodáját, a világra való ismételt rácsodálkozást, az egymásra utaltságot, a törődést, a szeretetet, a büszkeséget, és sokszor a fájdalmat, a lemondást, az elengedést, a megküzdést, a veszteséget is.
Száznál is többen gyűltek össze a budai Várkert Bazár szomszédságában található Csendes-lépcsőhöz meghirdetett rapid randira a halottak napja és az advent közötti időszakban. Aki ezen az eseményen megjelent, tudta, hogy a nagy találkozás tétje a legkomolyabb kapcsolódás, amely létrejöhet az ember lelkében.
Az új „válási törvény” alapján a bíróság az egyik szülő kérésére is elrendelheti a közös felügyeletet, megszüntetve ezzel egy jelentős konfliktusforrást. Hogyan tudnak a szülők hosszú távon együttműködni, mit tehetnek a gyermekük érdekében? Minderről szakemberrel beszélgettünk.
Gyönyörű panoráma nyílik az ipolydamásdi várdombról a környező hegyekre. A szomszédos, felvidéki Helembán pedig a helyi öreg temető domboldaláról belátni a Dunakanyar kígyózó vonalát, de még a Visegrádi-hegységet vagy a távoli Gerecsét is. A két települést a határon kívül egy keskeny folyó választja el egymástól, az Ipoly. Az itt élőket azonban összeköti a közös történelmük, a nyelvük
és a hagyomány. Hamarosan egy új híd is szorosabbá fűzheti ezt a kapcsolatot.
