„Legyen úgy, mint régen vót” – ezzel a mottóval szerveztek Szent Mihály-napi jószágbehajtást Tahitótfaluban szeptember havának 26. napján. A vasárnapi vásárnap a kiírás szerint egyéb, „régen vót” eseményben is gazdagnak ígérkezett. Felkerekedtünk hát, hogy a turistacsalogató látványosságon kívül megnézzük, hogyan is zajlott az állatok behajtása anno – és hogy is megy ez manapság.
Április végéig megérkezett a múlt évre igényelt és elnyert támogatások utolsó részlete is a gazdálkodók számlájára. Így az uniós és a hazai forrásokból összesen csaknem 400 milliárd forint jutott el a termelőkhöz.
Egyik napról a másikra vágtak neki az ismeretlennek, régi gondolatok mentén lépésről lépésre haladva, az állatok és a föld adta feladatokat és lehetőségeket követve, és ma már főzőtanfolyamokat, közösségi disznóöléseket, eperszüretet tartanak.
Harmincöt éve hozták létre a bőszénfai szarvasfarmot. Sokszínű tevékenységük egyike a tenyésztés és a húsfeldolgozás – ennek kapcsán jutott eszünkbe: miért is kerül horribilis összegekbe a szarvashús?
Ennek a működésmódnak a mintaprojektje a Mezőhegyesi Ménesbirtok és Tangazdaság, amelyet az új irányvonalat, a magyar „agrár new deal”-t sürgető Lázár János kormánybiztossal és munkatársaival együtt jártunk be.
