NEM SZORUL RÁ az országban elsőként megalakult miskolci nyugdíjas-szövetkezet, hogy reklámozza magát: az irodában gyakran kígyózik sor. A cégek főleg fizikai munkára, például őszi nagytakarításra várják a korosakat. Jelentkező akad bőven, sokan betegségeik dacára is munkába állnának, hogy kiegészítsék a megélhetéshez kevés nyugdíjukat. Akad, aki cipőre, más tüzelőre gyűjt.
Megszűnik a helyi takarékszövetkezeti fiók tucatnyi észak-magyarországi településen, és ez ellen több polgármester is tiltakozott – adtuk hírül korábban.
EGER SZÉGYENFOLTJAKÉNT EMLEGETIK a vasútállomás melletti területet, amely az egykori borgazdaság szebb napokat látott telephelye volt. Másfél éve olvasói panasz nyomán annak jártunk utána, mikor bontják már le a lepukkant építményeket. Most újra megkerestek minket a lakók, akik egyre idegesebbek.
Olyanok vagyunk mostanában mi, egriek, hogy mindenről „az” jut eszünkbe – mármint a politika. Ha nyílvesszőket lődöznek a várból, ha ágyút sütnek el, gyaníthatjuk, mindez nem pusztán a turisták szórakoztatását szolgálja. Inkább a helybeliek voksokra váltható rokonszenvét vásárolnák meg ezzel is – ahogy négyévente szokás. Fárasztó ez, kiábrándító is, jó néha kikapcsolni. Élvezzük hát a rosszkedvünk őszét bearanyozó pillanatokat.
Aggtelek és Jósvafő fölött ülök egy sziklán, kémlelem a tájat. Szemem előtt erős katonai látcső, a két-három kilométerre lévő bokrokat meg a bokrok alatt civakodó szarkákat, varjakat is tisztán látom. De most nem szarkákra, varjakra vagyok kíváncsi – hanem farkasokra!
