Novemberben vehette át a Nemzet Művésze elismerést a fáradhatatlan és hittel teli alkotóművész, a pedagógus-néptáncos-koreográfus Zsuráfszky Zoltán. Sűrű programok, állandó feladatok, s épp egy családi költözködés közepette szakított időt a beszélgetésre. Irodájában fogadott minket sok-sok előadást idéző emlék és műtárgy között.
Negyven éve került Budapestre, előtte szülővárosában, Jászberényben táncolt. Szinte egész pályája a Magyar Állami Népi Együtteshez kötődik, ahol szólótáncosként kezdte, majd amikor 1996-ban búcsút intett a színpadnak, együttesvezetőként folytatta és azóta irányítja a több mint 70 esztendős társulatot. Nemrég lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Mihályi Gábor táncművész-koreográfussal, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával beszélgettünk.
Rendkívüli idők szokatlan döntéseket eredményeznek – így eshetett, hogy a Kárpátaljai népzene-, néptánc- és kézművestábort a szervezők idén tokkal-vonóval átköltöztették Sátoraljaújhelyre. A pörgő szoknyák és a vidám muzsika forgatagában elvegyülve többek közt arra kerestük a választ, lehet-e igazán gyereknek lenni háború idején.
Van, aki két és fél évesen kezdte, az együttes legidősebb tagja pedig most 83 éves. Nemzedékek táncolnak együtt a Bagi Muharay Elemér Népi Együttesben, ahol a gyerekek kicsi koruktól egy igazi közösséghez tartoznak.
A legenda szerint egy asztalfiókban vitték haza a csengeri piacról az újszülött Erdélyi Tibort, aki asztalos-restaurátor, fafaragó, népi szobrász, majd táncos, koreográfus lett. Feleségével harminchárom éven át oktatta a magyar táncot Japánban, s jóvoltukból a Távol-Keleten sokan megismerték a gulyásleves fogalmát. Idén lett Kossuth-díjas.
