Tekinthetjük-e hazánk külföldiek által második leglátogatottabb települését, Hévíz városát az orosz–ukrán háború egyik gazdasági károsultjának? Közvetve és némi túlzással, igen. De Isten mentsen máris temetni a térséget, hiszen ameddig a világhírű tőzegtóban megcsillan az ólomezüst víztükör, addig, legalábbis a szorgos hévízieknek, lesz mit a tejbe aprítaniuk.
Három földrészen van otthon a világban: Amerikában, Európában és Ázsiában. Erdélyből 1978-ban emigrált a tengerentúlra. A nyolcvanas években hosszabb időt töltött a „halál szigetén”, s azóta is rendszeresen visszajár az ősi közösséghez, egyedülálló kutatásokat végzett köztük, kapcsolatba került a sámánnal is. A kolozsvári származású dr. Benedek Dezső nyelvésszel és kultúrantropológussal, a Georgiai Állami Egyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzorával beszélgettünk.
Apácazárdában nevelkedett, zománcgyárban dolgozott, politikai dalokat énekelt. Felsorolni is hosszú lenne, hány alkotóműfajban tette próbára a tehetségét. Legnagyobb szenvedélye a hangszerkészítés és -restaurálás, amit világszínvonalon művel. Ceaușescu rezsimjében elfogyott körülötte
a levegő, jobbnak látta, ha önként lemond a román állampolgárságáról, és nyugatra távozik. Márkus-Barbarossa János Bécsben csinált karriert,
de ma már Kolozsváron is van műhelye.
Borbála grófkisasszonynak született a nagy múltú Nádasdy családban. Gyerekkora mesébe illően telt, de aztán fordult a történelem kereke, és a fiatal arisztokrata élete valóságos kalandregénnyé változott. De akár filmforgatókönyv is készülhetett volna sorsának alakulásáról: Bécsben Barbara von Nady néven filmsztár lett, ám a szerelem Párizsba csábította, és ott töltött fél évszázadot.
