Százezernél is több ideiglenes megszálló szedte 1990-ben a sátorfáját, és masírozott Záhony felé, onnan pedig Kijevbe, Moszkvába. De nem tudott mindenki velük menni, hiszen az ország több mint 3000 településén sok száz Sztálin, Marx, Engels, Lenin és Kun Béla meg Dimitrov elvtárs képtelen volt vonatra ülni, mert őket kőbe, bronzba vagy csak betonba öntötte a Rákosi-, majd a Kádár-hatalom. Néhányuk a Mementó Parkba került.
A tanár nénit keresi? – szólít meg a hátizsákos suhanc, látva, hogy a kapucsengőt nyomkodom. – Itt lakik, tudom, mert két éve még engem is tanított – dicsekszik amolyan grundos, Pál utcai fiús stílusban. – Engem meg kerek 60 esztendővel ezelőtt már ő tanított – vágok vissza kakaskodva, mire nagyot ámul, szeméből kiolvasható: akkor is volt iskola!
Mintegy 800 ezer magyarról szólunk ezúttal. Őket 1944 őszétől mint hadifoglyot vagy internáltat a Szovjetunióba hurcolták többéves kényszermunkára, illetve a második világháború után 5–25 esztendőre száműzték a Gulag rabtelepeire. A kommunista magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján.
Volt egyszer egy templom, amelyet hálából emeltek, amiért megbukott a kommunizmus, majd hamar leromboltak, amikor újra hatalomra kerültek a bolsevikok. 1951. szeptember 23-án robbantották fel a Regnum Marianum-templomot Rákosi Mátyás utasítására.
