Gyógynövény

Sokan lebecsülik a tormát, mint csípős, nem különösebben ízletes reszeléket, aminek a táplálkozási értéke is szerény. Ez igaz, ám gyógyhatása és könnyű termeszthetősége elegendő ok arra, hogy időről időre írjunk róla, különösen télvíz idején.

Igazi ünnepi fűszer a csillagánizs, alkalmas arra, hogy a fahéj és a szegfűszeg mellett különlegessé tegye nem mindennapi alkalmainkat.

Járvány még nincs, és a vírus jelenlétét sem mutatták ki a vizsgálatok, de egyre többen fordulnak orvoshoz megfázásos, influenzaszerű tünetekkel. Magas láz, hidegrázás, fejfájás, erős levertség, köhögés, torokfájás, étvágytalanság, izomfájdalmak utalnak a

Észak-Amerika száraz erdeinek, füves pusztáinak őshonos évelője a bíbor kasvirág, az indiánok egykor kedvelt gyógynövénye. Európában a XVIII. század óta termesztik dísz- és gyógynövényként.

Méliusz Juhász Péter, a XVI. században élt református püspök, író, botanikus Herbárium című munkájában (amely az első magyar nyelvű orvosi füveskönyv) így jellemzi a gilisztaűző varádics (Tanacerum vulgare) gyógyhatását:

Jó a híre a brokkolinak a egészséges táplálkozás hívei között, sőt egyre jobb. Eddig is tudtuk, hogy ásványi sókban, főként káliumban, illetve fehérjében és szénhidrátban is gazdag, egyes élelmi összetevői pedig kiemelkedő arányban tartalmaznak olyan anya

Legelőkön, parlagokon, útszéleken még napjainkban is viszonylag gyakori az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare). Noha a Földközitenger mentén őshonos, sikeresen alkalmazkodott a hűvösebb éghajlathoz.

Már a régiek is tudták, hogy a zöld dióból nemcsak remek befőtt, lekvár, pálinka és likőr készíthető, hanem a házi patikában is jó hasznát vehetjük. A diófa fiatal termése addig fogyasztható, amíg nem fejleszti ki a csonthéját, vagyis belül még puha. Errő

Úton-útfélen nyújtogatja felénk fehér virágtányérjait a bodza, amit bocfának vagy csetének is emleget a nép nyelve.