Nagyapjának nagyapja takács volt, Hollósi István szerint ezért is van a vérében a varrás iránti szenvedély. Már gyerekként babaruhákat varrt, majd évtizedek múlva a seregélyesi Hímző Szakkör vezetője lett. És csak úgy mellékesen, berendezte a helyi Tájházat.
Úgy gondolja, a társadalom többsége a kiszolgáltatottság ellenére is a reménység felé fordul, gyógyulásért fohászkodik és imádkozik, mert hisz, hinni akar.
Az év utolsó hónapjához és a karácsonyi ünnepkörhöz mindig is számos hagyomány, népszokás, babona és étel kapcsolódott. Sokra közülük már alig emlékszünk, ám szerencsére egyik-másik még élénken él a köztudatban.
Több mint húsz éve kezdődött az értékmentés, és még messze a kitűzött cél, hogy újra lisztet őröljenek a malomkerekek, és itt igazi közösségi helye legyen a jövő nemzedékének
