Dísznövénykertészet

Díszeink trópusi esőben – Ugyan téli álmot nem alszanak, de a szobanövények többségének életműködése jelentősen lecsökken a fényszegény téli időszakban. Gondozásuknak is ez a fő szempontja.

Nem túlzás világvándornak nevezni a hóbogyó ősi változatát, amely Észak-Amerikában honos, s onnan terjedt el szinte az egész földkerekségen.

Mintegy félezer cserjefaj tartozik a borbolyafélék népes nemzetségébe, közöttük egyaránt találunk lombhullatókat és örökzöldeket. Közös jellemzőjük, hogy hosszú- és rövidhajtások alakítják a bokor formáját.

Közismert dísznövényünk a hamvaska: a parkokban, közterületeken gyakran találkozhatunk vele, ezüstszínű leveleiről, jellegzetes alakjáról ismerhetjük fel. A bojtocskák, lobéliák, begóniák gyakran ültetett együttesében rendszerint helyet kap, hogy ezüstös

Nagy átváltozóművész a nálunk őshonos közönséges borostyán (Hedera helix). Kezdjük ott, hogy leveleinek alakja az életkortól függően változik. A növényen túlnyomó többségben lévő (vegetatív) levelek karéjozottak, míg a virágzó (generatív) hajtásokon fejlő

Aligha szerencsés jégvirágnak nevezni az Euphorbia marginata latin nevű dísznövényt, de még mindig szebben hangzik, mint az eredeti, a tarka kutyatej. Mert hát valóban a nem igazán jó hangzású kutyatejfélék közé tartozik ez az egyszerűen szép egynyári.

Az Ötlevelű akebia (Akebia quinata) elég ritka növény nálunk. Általában kereskedésekben, csomagküldő szolgáltatóknál lehet találkozni vele. Ott pedig mindenféle hangzatos néven árulják, például: csokoládészőlő.

Észak-Amerika száraz erdeinek, füves pusztáinak őshonos évelője a bíbor kasvirág, az indiánok egykor kedvelt gyógynövénye. Európában a XVIII. század óta termesztik dísz- és gyógynövényként.

Álló vagy lassú sodrású vizeinkben, főként síksági nagy folyóink (Duna, Tisza, Dráva) holtágaiban csodálhatjuk meg az évelő tündérfátyol nagyobb kiterjedésű állományait, amelyek vízi gyepként fedik a víztükröt. Kedveli a napsütötte vízfelszínt és a könnye